1. Ha mástól már segítség nem jő,
Messzünnen hív téged Ő.
Jöjj szennyesen, méltatlanul,
Úgy, ahogy vagy, vár az Úr !
Jöjj szennyesen, méltatlanul,
Úgy, ahogy vagy, vár az Úr !
2. Ő megbocsátott, s ez elég.
Két karját nyújtja feléd.
Fogadd el hát azt a kezet,
Melyet átütöttek a szegek !
Fogadd el hát azt a kezet,
Melyet átütöttek a szegek !
3. Mert érted od’adta az Úr
Önmagát áldozatul.
Életed szégyenét elmosta már,
Csak légy az Övé, arra vár !
Életed szégyenét elmosta már,
Csak légy az Övé, arra vár !
4. Mert leomlanak a hegyek,
S a halmok megrendülnek,
De hűsége soha meg nem inog,
Mindörökké élni fog.
De hűsége soha meg nem inog,
Mindörökké élni fog.
© 2015, Emmánuel Közösség, Fö u. 73, 1027 Budapest
